Dr. Kádár Annamária, mesepszichológus ajánlja a Nina és a sündisznó titka filmet

A kilenc- és tízévesek mesekorszakát az intenzív valóság felé fordulás jellemzi. Ez együtt jár a fantáziajáték eltűnésével is, amikor a gyerek még érzelmi és értelmi kívánalmainak megfelelően alakíthatja a valóságot. Ez a periódus – mely a fejlődéstörténetnek ahhoz a kettős jellegű korszakához hasonlítható, amikor az állatok képesek voltak mind vízi, mind szárazföldi életmódra – a valóság és a fantázia közötti olyan egyensúlyozásra készteti a gyermeket, amire korábban még nem volt szüksége. Ekkor a képzelet csak hitelesnek vélt valóságegységekkel dolgozik, mivel a gyermek tapasztalata és értelmi érettsége már kizárja a csodaszerű megoldást. Ebben a korban a gyermek két világ polgára: fél lábbal a mesék birodalmában áll, de a másikkal már a valóság talaja felé lépked. A Nina és a sündisznó titka című mesefilm ezt az átmenetet, a fikció és a valóság keveredését mutatja be: az apa, aki minden este egy bátor sündisznó kalandjairól mesél lányának, elveszíti állását egy helyi gyárban.

A mesefilm komolyan veszi Nina érzéseit, szorongásait, félelmeit, segít a gondolatok, érzelmek megjelenítésében. Szimbolikusan a felnövekedés útját mutatja be, a gyerekkor végét és azoknak a buktatóknak, veszélyeknek az ábrázolásával, amelyekkel minden mesehősnek meg kell küzdenie a való életben is. Minden gyereket befolyásolnak a felnőttek reális problémái, még akkor is, ha nem beszélünk róluk. Hogyha ezekkel a problémákkal egy történeten, mesén vagy filmen keresztül szembesülnek, lehetőséget adunk arra, hogy megértsék és érzelmileg fel is dolgozzák ezeket.  

Ebben az életkorban a mesékből a csodás elemek kikopnak, helyet adnak a valóságnak, a hősies küzdelem valóságossá alakul. Nina legjobb barátjával egy Robin Hood-szerű tervet sző: visszaszerzi az ellopott kincset és azt az állásukat vesztett kollégáknak adja. Prepubertáskorban a gyerekek azokat a meséket szeretik, amelyekben olyan hősök jelennek meg, akik emberi érzelmekkel rendelkeznek, félnek, töprengenek, haboznak, és az egyenes, szemtől szembeni küzdelem helyett olykor furfangot, cseleket is bevetnek. Ezek a hősök nemcsak emberibbek, hanem olyan egyéni vonásaik, cselekvéseik, indítékaik vannak, mint magának a mesét hallgató és olvasó gyereknek. Megjelenik a hős, akinek már nincs szüksége segítségre, hanem a saját ereje által akar győzni. Ugyanígy maradnak el a csodálatos körülmények, fokozatosan kikopik a varázslat, és egyre mélyebben tör be a realitás. A mesefilm a mese és a realitás vegyítését ábrázolja, ami már a mesekorszak végének előszele. Ez a sajátos kettősség nyilvánul meg a filmben: megmarad a csodás keret, de abban a fantáziaelemek mellett a realitás elemei is megjelennek.

Mesepszichológusként azt látom a legcsodálatosabbnak, hogy a film – bár külső képekkel dolgozik – a mesehallgatás és a belső képteremtés fontosságára mutat rá. A gyermek a mesehallgatás során nemcsak a mesélő szülőre, hanem befelé is figyel, lelki szemei előtt megelevenedik a történet, és a saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot. Ilyenkor nagyon intenzív belső munkát végez: elképzeli, amit hall, és egy belső illusztrációban megrajzolja saját történetét. Ez segíti őt a nap folyamán felgyűlt feszültségei, negatív érzései feldolgozásában és azoknak a félelmeinek a megszelídítésében, amelyeket nem tudott vagy még nem mert megfogalmazni. Ninának a mesélővel, az apával való személyes kapcsolata teszi lehetővé azt, hogy érzelmi biztonságban érezze magát, ellazuljon, átadja magát annak a lebegő tudatállapotnak, amelyben a belső képvilágát megelevenítheti, és létrehozhatja a belső mozit. A film rámutat arra, hogy nagyon sok múlik azon, hogy gyermekkorunktól kezdve milyen belső képeket dédelgetünk a szívünk mélyén. Ahogy José Ortega y Gasset megfogalmazta: „Az igazi varázspálca a gyermek tulajdon elméje.” A mesékből, a hősökkel való azonosulás révén is megtanulhatjuk, hogy ne adjuk fel, ha valami nehéz és mindig segítsünk másokon. 

‍

‍

A kis sün, mint egy képzeletbeli barát, kísér végig bennünket ezen az úton. A képzeletbeli barát funkciója az érzelmi tehermentesítés. Valójában hálásak is lehetünk neki, hiszen gyermekünk az ő segítségével könnyebben néz szembe a sötétséggel, a félelemmel, a fájdalommal. Lehet beszélgetőtárs, az érzelmi feszültségek levezetője, segítő, támogató, tanácsadó és irányító, illetve általa a gyermek kompenzálhatja mindazt, amit hiányosságként él meg. Az alteregó funkciót is betöltheti, vagyis olyan dolgokat tehet meg, amelyek a gyermek számára tiltva vannak, enyhítve a bűntudat érzését. A képzeletbeli barát támogatást nyújt, amikor a gyermek magányosságot vagy elutasítást él meg, meghallgat, megbízható, és mindig jelen van, amikor kell. Segít szembenézni a nehéz élethelyzetekkel, így a gyermek nehéz élethelyzetek, veszteség miatt is megteremthet magának egy képzeletbeli társat. 

Ahogy az édesapa mondja a mesefilmben, nem lehetsz soha túl idős a történethallgatáshoz. A belső képeinket senki sem veheti el tőlünk, képzeletünk bármilyen válsághelyzetben mentőcsónakként működik. Szeretettel ajánlom ezt a családi filmet nemcsak gyerekeknek, hanem szülőknek, pedagógusoknak is, akik a filmhez tartozó gyakorlatsor révén mélyebben is fel tudják dolgozni, belső képek formájában a történéseket és a mögöttük megbújó érzéseket. A gyermekek lehetőséget kapnak ezáltal arra, hogy saját problémáikkal, nehézségeikkel is foglalkozzanak.

‍

Kádár Annamáriáról

Marosvásárhelyen született. Tanítóképzőben érettségizett, majd 1999-ben a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Karán szerezte pszichológusi oklevelét. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán, a Kognitív Fejlődés programon végezte doktori tanulmányait, amivel párhuzamosan a Budapest Műszaki Egyetemen szerezte meg munka és szervezetpszichológusi szakképesítését. Családterápia valamint relaxáció és szimbólumterápia irányzatokban képződött tovább. Dolgozott iskolapszichológusként valamint egyetemi adjunktusként a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemen. Jelenleg a Babes-Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kirendeltségén tanít egyetemi docensként, az Óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakon.

Munkája a hobbija is egyben, nagy szerelme a tréningszakma, itt érzi magát legotthonosabban. Csapatépítő, kommunikációs, tárgyalástechnika, vezetői és érzelmi intelligencia fejlesztését célzó tréningeket tart az M&Co Europe tréningcég keretében.Az Erdély TV Pszichotrillák című heti műsorának meghívott szakértője, ugyanakkor Az És boldogan éltek című podcast társszerkesztője. Hiszi, hogy a fejlődés igazi mozgatórugója a komfortzóna elhagyása, hogy a legfontosabb személyes érték a hitelesség, a legmélyebb erőforrás a játékosság és a mese, valamint hogy igazi teljesítmény a csapatmunka által érhető el. Ebben próbál segíteni azoknak, akikkel munkája során kapcsolatba kerül.

#KádárAnnamáriaAjánlja